SZERZŐK• Jean-Claude Izzo• Elmore Leonard • Richard Aleas • Dorothy Uhnak • Adam Kennedy • Boileau-Narcejac • Ed Lacy Jean-Claude IzzoKöltő, színházi szerző, forgatókönyv- és regényíró Jean-Claude Izzo 1945-ben született Marseille-ban. A kilencvenes évek közepén írt három detektívregénye, Totál káosz, Chourmo és Solea, az úgynevezett Marseille-i trilógia tette őt egy csapásra világhírűvé. A trilógián kívül másik két regénye, az Elveszett matrózok illetve az Egy nap a haldoklókért című művei, valamint egy novelláskötete is nagy sikert aratott. Magát így jellemezte: "Igazi Marseille-i vagyok, ami annyit tesz, hogy félig olasz, félig spanyol, egy kis arab vérrel keverve." Jean-Claude Izzo 54 éves korában halt meg tüdőrákban. A munkásságának szentelt weboldal címe: http://www.jeanclaude-izzo.com/frameset.html
Elmore LeonardNegyvennégy regény és tíz forgatókönyv szerzőjeként Elmore Leonard a kortárs amerikai irodalom egyik legnépszerűbb írója. Írói elveit külön könyvben foglalta össze Az írás tíz szabálya Elmore Leonard szerint (Elmore Leonard's Ten Rules of Writing) cím alatt, amelyet saját maga így sürített egyetlen kifejezésbe: "Ha érzed a szövegen, hogy ezt valaki írta, azonnal írd át." Méltatói legfőképpen kőkemény realizmusát és rendkívül hiteles és sziporkázó párbeszédeit emelik ki. Leonard kisgyerekkorában költözött családjával Detroitba, és azóta is Michigan államban él, jóllehet legsikeresebb regényei közül jónéhány Floridában és Kaliforniában játszódik. Pályafutását nem bűnügyi témájú, hanem western regényekkel kezdte, melyekből többet is filmvászonra vittek. Viszonylag későn kezdett el krimiket írni, és az általunk először most publikált Glanc (eredetileg Glitz) hozta meg neki az átütő sikert hatvanéves korában. Nem csak írókra, de filmrendezőkre is nagy hatással vannak történetei, kitűnő dialógusai, színes karakterei. Quentin Tarantino saját bevallása szerint élete első regényét Elmore Leonardtól olvasta, és Leonard hétköznapi helyzetekből kiinduló, váratlan fordulatokkal teletűzdelt sztorijai, briliáns dialógusai döntő hatással voltak saját stílusának kialakítására. Tarantino mellett olyan népszerű filmrendezők is készítettek filmet műveiből, mint Steven Soderbergh és Barry Sonnenfeld.
Richard AleasA szerző neve írói álnév, valódi nevén Charles Ardai, 1969-ben született, New Yorkban élő író, vállalkozó, szerkesztő. Novellái számos antológiában jelentek meg, ezenkívül maga is szerkesztett nagysikerű novellagyűjteményeket. Első regényét, Az elveszett kislányt jelölték az összes fontos bűnügyi irodalmi díjra, és 2007-ben a The Home Front című novellája elnyerte a kategóriában az előkelő Edgar díjat. Ardai 2004-ben Hard Case Crime címmel könyvsorozatot indított (www.hardcasecrime.com), amely egyrészt már régebben megjelent, de jórészt elfeledett regényeket publikál, másrészt pedig a hard boiled crime (kemény krimi) műfaj mai mestereinek munkáit adja ki. A sorozat nem csak irányultságában, de formátumában, a kiváló művészek által megalkotott borítókban is a klasszikus ponyvairodalom legjobb hagyományait követi, és a krimiklub.hu számára is példaként szolgál. Charles Ardai erkölcsi támogatással és gyakorlati tanácsokkal kiadónkat személyesen is segíti. Második regényét, a 2007-ben kiadott Songs of Innocence címűt, 2008 második felében jelentetjük meg.
Dorothy UhnakUhnak (ejtsd: júnák) az első olyan nyomozó, aki a rendőrségtől kilépve regényekben használta fel tapasztalatait. Sikerén felbuzdúlva tűntek fel a később nálánál ismertebbé vált regényírónők, mint például Sue Grafton, Patricia Cornwell vagy Marcia Muller, akik regényeik középpontjába keményfejű bűnüldözőket állítottak. A New York-i Bronxban született Uhnak 12 éven át dolgozott detektívként, és állítása szerint a nők elleni diszkrimináció miatt szerelt le. Már első regénye, The Bait (A csalétek) nagy népszerűséget szerzett, és 1968-ban megnyerte a műfaj legmagasabb elismerését, az Edgar díjat. Ebben a regényben mutatja be Christie Opara nyomozót, aki két további regényének is a főhőse. A sorozatot akkor szakítja meg, amikor a neves kiadó, a Simon and Schuster megrendel tőle egy több generációt felölelő rendőrségi regényt, hogy felvegye a versenyt az ekkor berobbanó Mario Puzóval, a Keresztapa szerzőjével. Ebből a megbízásból születik máig legismertebb műve, a Law and Order (Jogrend), amely egy rendőr dinasztia három generációjáról szól, és ami Uhnakot híressé tette. A nyomozás című regényéből, ami szintén bestseller volt, tévéfilm is született: Kojak: az igazság ára. "Kemény helyzetekről írok erőteljes eszközökkel", nyilatkozta egy interjúban. Kimerítő méltatás munkásságáról a mysteryfile.com-on illetve a New York Times nekrológjában olvasható.
Adam KennedyKennedy (1922-1997) nem csak regényeket, hanem színdarabokat és televíziós drámákat is írt, valamint színészként egy sor filmben, tévéjátékban és színpadon is játszott. Legismertebb regénye A dominó elv (1975), melyből ugyanezen a címen 1977-ben Stanley Kramer rendezett nagyjátékfilmet Gene Hackman főszereplésével.
Boileau-NarcejacA Boileau-Narcejac név egy francia szerzőpárost takar. Pierre Boileau (1906-1989) és Thomas Narcejac (eredeti nevén Pierre Ayraud, 1908-1998) külön-külön is sikeres detektívregény szerzők voltak, és egyénileg is elnyerték az előkelő Prix du Roman d'Aventures díjat a bűnügyi regény kategóriában. A két író egyébként pont egy ilyen díjkiosztó alkalmával rendezett díszvacsorán ismerkedett meg; 1948-ban Narcejac kapta meg a díjat, Boileau pedig előző nyertesként volt az eseményre hivatalos. Együttműködésük nemsokkal ezután kezdődött. Közös regényeik megalkotásánál Boileau volt az, aki a cselekményt dolgozta ki, míg Narcejac leginkább a szereplők jellemrajzáért és a hangulat leírásáért volt felelős. 1952-től harminc éven át nyolc regényt írtak együtt. Ördöngösök (Les Diaboliques) címen Henri-Georges Clouzot csinált filmet a Celle qui n‘était plus című regényükből 1955-ben, és Alfred Hitchcock Vertigo című remekművét 1958-ban az ő regényük alapján forgatta. További információ róluk franciául (http://www.polars.org/article77.html) illetve a wikipedián található.
Ed LacyEredeti nevén Leonard „Len” S. Zinberg (1911-1968) az ötvenes-hatvanas évek egyik legismertebb és legtermékenyebb amerikai bűnügyi szerzője. Jóllehet ő teremtette meg a műfaj első, hiteles afro-amerikai magándetektív figuráját Toussaint „Touie” Marcus Moore személyében, ő maga egy baloldali, zsidó New York-i családból származott, és valószínűleg a második világháború előtti és utáni politikai tevékenysége miatt döntött úgy, hogy regényeit Ed Lacy néven közölje. Ez a korszak az USÁ-ban nem csak a hidegháború ideje, hanem a ponyvaregény virágkora is. Lacy krimi írói pályafutását puhakötésben kiadott regényekkel kezdte, melyeknek nem csak a címűk, de a borítójuk is provokatív volt: The Woman Aroused (1951), Sin in Their Blood (1952), Strip for Violence (1953) [szabad fordításban: A felajzott nő, A bűn a vérükben van, Erőszaknak vetkőzve]. Ezek a könyvek rendkívül népszerűek voltak, nem csoda, hogy az előkelő Harper kiadó felfigyelt Lacyre és leszerződtette. Hírnevét ekkor alapozta meg a The Best That Ever Did It [Ők voltak a legjobbak] című regénnyel, amelyet a Harper már keménykötésben hozott ki, és amit nem csak a nagyközönség, de a legbefolyá sabb kritikusok is elismeréssel fogadtak. A könyv kritikai sikere révén Lacy a legelőkelőbb amerikai irodalmi hetilapban, a The New Yorker-ben kezdett rendszeresen publikálni. Összesen 28 regényt írt, melyekből a nagyvilágban összesen mintegy 28 millió példány kelt el 12 nyelven. Ezek közül is a leghíresebb a Room to Swing (magyarul: A szálak Bingstonba vezetnek illetve Feketén fehéren). Az amerikai feketék illetve az afro-amerikai kultúra iránti érdeklődése minden bizonnyal baloldali politikai elkötelezettségéből fakadt, és egyebek mellett abban is megnyilvánult, hogy viszonylag fiatalon bekövetkezett halálakor Manhattannek nem egy divatos környékén lakott, hanem Harlem északi részén. Hosszú és meglehetősen egyenetlen pályafutásáról részletesen itt lehet olvasni. Az oldal néhány kitűnő Ed Lacy borítót is közöl. link: http://www.mysteryfile.com/Lacy/Profile.html
|
